Ez egy nagyon jó kérdés, mert a magyar nyelvben a „morál” és az „erkölcs” lényegében ugyanarra a fogalomkörre utalnak, mégis más a hangulatuk, a használati körük és a mögöttük lévő kulturális réteg.

1. Eredet és alapjelentés

• Erkölcs: ősi magyar szó (vagy legalábbis régi, tisztán magyar képzés: er + kölleni → „ami helyesnek tartott viselkedés”). A hétköznapi, gyakorlati megnevezés.
  → „Valakinek jó az erkölcse.”

• Morál: latin eredetű (mores = szokások → moralis = erkölcsi).
  A műveltebb, filozófiai, intellektuális réteg szóhasználatában jelent meg.
  → „A rendszer morális alapjai.”

2. Jelentésbeli különbség

A magyar nyelvben a két szó nagyrészt szinonima, de a hangsúlyuk más:

Erkölcs

• Gyakorlatiasabb, mindennapibb.

• Inkább közösségi normákra, hagyományokra, jó és rossz viselkedésre utal.

• Tartalmaz egy kis „népi”, „magyaros”, kulturálisan beágyazott töltetet.

• A „jó erkölcs”, „erkölcstelen tett”, „erkölcsi bizonyítvány” mind a társadalmi működés részei.

Morál

• Absztraktabb, elméletibb.

• Filozófiai, ideológiai, szellemi keretként működik.

• Inkább a normák eredetéről, igazolásáról, általános emberi értékekről beszél.

• Példák: „a hadsereg morálja”, „a kapitalizmus morális válsága”, „morálfilozófia”.

Röviden:
→ Az erkölcs a konkrét viselkedési normák világa.
→ A morál a normák eszmei, elméleti, filozófiai háttere.

3. Miért nincs angolban külön „erkölcs”?

Angolban egyszerűen nem vált szét két szóvá ez a kettő fogalom.
A morality lefed mindent:

• erkölcs

• erkölcsiség

• morál

A morals pedig a „viselkedési normák” értelmében használatos („good morals”).

Tehát magyarra fordítva a szövegkörnyezet dönti el, hogy „morál”-t vagy „erkölcs”-öt írunk.

4. A pszichológiában és a szociológiában

• A szociológiában az „erkölcs” inkább társadalmi normák rendszere.

• A filozófiában és etikai rendszerekben inkább „morálról” beszélünk (morálfilozófia).

• A pszichológiában a „morális fejlődés” (Kohlberg, Gilligan) a szokásos forma.

Vagyis a két szó között nem definíciós a különbség, hanem funkciós és stílusbeli.

Tehát:

• Erkölcs = gyakorlati, társadalmi normák, „mit kell tenni”.

• Morál = elméleti, filozófiai háttér, „miért kell úgy tenni”.

• Angolban mindkettőt a morality fedi le.

Következő kérdésem,  akkor mi az etika? Az etika egyértelmű, hogy külső szabály, amely már majdnem jog.

1. Morál – belső késztetés (belső normarendszer)

A morált egyre több kortárs gondolkodó úgy érti, mint belső etikai érzék, a személyiség belső döntési mechanizmusa.

Morál = lelkiismeret + belső meggyőződés arról, mi jó és rossz.
Nem a társadalom írja elő, hanem az egyénben alakul ki.
Ez közel van Kant „belső törvényéhez”, vagy Freud „felettes énjéhez”.

Példák:

• Akkor is visszaadom a megtalált pénztárcát, ha senki sem látja.

• Nem követek el bosszút, mert „belül nem érzem helyesnek”.

A morál tehát belső iránytű.

2. Erkölcs – külső társadalmi szabályok

Az erkölcs ebben a megközelítésben a társadalom által meghatározott normák, amelyeket tanulunk, belénk nevelnek.

Erkölcs = kollektív elvárások, hagyományok, normák.

• Mi számít tisztességesnek?

• Milyen magatartást várnak el mások?

• Mik a „jó erkölcs” társadalmilag elfogadott keretei?

Az erkölcs tehát a közösség szabályrendszere, amelyet kívülről kapunk.

3. Etika – elmélet, amely leírja a morált és az erkölcsöt

Az etika nem belső és nem külső késztetés, hanem a morál és az erkölcs tudománya.
Egy racionális vizsgálati rendszer, ami elemzi:

• mi a jó,

• mit jelent a helyes cselekvés,

• hogyan lehet igazolni bármilyen erkölcsi elvet.

Etika = elméleti keret + normatív elvek (majdnem jog, de nem jog).

A jog kikényszeríthető.
Az etika nem kikényszeríthető, csak követendő.

A jog így néz ki: „nem lopok, mert megbüntetnek”.
Az etika így néz ki: „nem lopok, mert igazságtalan”.
A morál pedig így: „nem lopok, mert belül rosszul érezném magam”.
Az erkölcs pedig: „nem lopok, mert nálunk ezt nem szabad. Mit mondanának az emberek”.

A négy fogalom egymás mellett

Ez a négy szépen elválik, még ha a magyar köznyelv össze is mossa.

Miért alakul ez így? (egy kis pszichológia és szociológia)

Mert az ember három szinten működik:

1. Biológiai-lelki szint: lelkiismeret, morális ösztönök (morál).

2. Társas szint: közösségi normák (erkölcs).

3. Intellektuális szint: filozófiai rendszerek (etika).

4. Intézményi szint: jog.

Amikor valaki azt mondja, „a morál belső, az erkölcs külső”, akkor ebbe a négyes felosztásba tökéletesen illeszkedik.

Itt jön még be valami. Például az etikai vétség, amelyet egy közösség jogként alkalmazhat, de itt csak a szó egyezik mag az etikával. Ez kisközösség policy-je. Például: "Az orvos etikai vétséget követett el, mert azt mondta, a gyógyíthatatlan beteget nem kezeli tovább, pedig a beteg kérte rá."

Az „etikai vétség” kifejezésben az etika már egy intézményesített, közösségi szabályrendszer, és csak a neve azonos a filozófiai etikával.
A hétköznapi használat itt elég félrevezető, mert két fogalom csúszik össze:

1. Etika mint filozófiai tudomány
   – elemzi a jót, a rosszat, a helyes cselekvést.
   – elméleti, nem kikényszeríthető.

2. Etika mint szakmai magatartási kódex
   – konkrét közösség által alkotott szabályrendszer
   – megsértése „etikai vétségnek” számít
   – gyakorlatilag egy mini-jog, korlátozott szankciókkal.

A kettőnek csak a neve közös, a jelentése nem!

Etikai kódex = a jog és az erkölcs között álló külső szabályrendszer

Ez az, amit pontosan érzékelsz:

• nem állami jog, ezért nincs börtön vagy rendőrségi ügy

• de szigorúbb, mint az „erkölcsi elvárás”

• egy szakma autonóm önszabályozása

Az orvosoknál, ügyvédeknél, pszichológusoknál, újságíróknál, tanároknál, mindenhol létezik.

Ezért mondjuk, hogy:

• erkölcstelen – társadalmi rosszallás

• etikai vétség – szakmai szabálysértés

• jogsértés – állami büntetés

Visszatérve a példára

„Az orvos etikai vétséget követett el…”
Ez azt jelenti:

• a szakmai kamara által meghatározott orvosi etikai kódex ellen cselekedett,

• és ezért fegyelmi eljárást indíthatnak ellene.

Nem filozófiai etikát szegett meg, hanem szakmai szabályt.

Tehát a mondat valójában ezt jelenti:
„Az orvos megsértette a szakma saját belső törvényét.”

A négy szint így áll össze 5 szintté

Hogy mindent egyértelművé tegyek, összerakom a teljes rendszert:

1. Morál – belső iránytű (egyéni)

2. Erkölcs – társadalmi normák (közösségi, informális)

3. Etika (filozófiai) – gondolkodás a jóról, rosszról (elméleti)

4. Etikai kódex / szakmai etika – közösségi szabály (formális, de nem jog)

5. Jog – állami, kikényszeríthető szabály

Az „etikai vétség” a 4-es szinthez tartozik, nem a filozófiai etikához.

Bontsuk ki most azt a nagyon izgalmas jelenséget, amikor ütközik a morál, az erkölcs, az etikai kódex és a jog.
Ez a négy rendszer nem mindig harmonikus. Néha kifejezetten egymás ellen dolgoznak – és az embernek választania kell.

Hadd hozzak három nagyon tiszta példát, hogy lássuk a különbségeket.

1. Amikor a morál (belső meggyőződés) ütközik a szakmai etikával

Ez a leggyakoribb eset például orvosoknál, pszichológusoknál.

Példa: az öngyilkosságot kilátásba helyező beteg

• Morál (belső érzés): „Muszáj megtartani a titkot, hűséggel tartozom a betegnek.”

• Szakmai etika: „Jeleznem kell, ha a beteg veszélyben van.”

• Jog: Sok országban jelzési kötelezettség van.

Itt a szakmai etika felülírja a morált:
a pszichológus nem tarthatja meg a titkot, még ha belül ezt is érzi helyesnek.

A szakmai etika itt a közösség bölcsessége: azt mondja, hogy a titoktartás fontos, de az élet védelme fontosabb.

2. Amikor az erkölcs (társadalmi elvárás) ütközik a szakmai etikával

Ez még durvább ütközés.

Példa: szexuálisan bántalmazott gyerek

• Társadalmi erkölcs: „A család összetartó egység, a problémákat belül oldjuk meg.”
  (különösen tradicionális környezetben)

• Szakmai etika: A pedagógusnak vagy orvosnak jelentenie kell a hatóságok felé.

Tehát az erkölcs (saját közege) azt súgja:
„Ne vidd ki a család ügyét az utcára.”

De a szakmai etika azt mondja:
„Ha nem jelented, veszélyben hagyod a gyereket."

Ezért sok szakember óriási belső konfliktusba kerül:
a közösség kirekesztheti, mégis jelentenie kell.

3. Amikor a jog ütközik a morállal és az etikával is

Vannak szélsőséges helyzetek, ahol az állami jog az, ami szembemegy mindennel.

Példa: totalitárius rendszerek orvosai

• Jog: „Adja ki a beteg adatait a hatóságnak.”

• Szakmai etika: „Titoktartási kötelezettség.”

• Morál: „Ez az ember meghalhat, ha kiadom.”

• Erkölcs: A társadalom egy része támogatja a rendszert, másik része elítéli.

Ilyenkor a szakember választás elé kerül:

Jog vs. etika vs. morál.

Sok orvos, pszichológus inkább megszegte a jogot, hogy megőrizze a morált és az etikai fogadalmat.
Mások engedelmeskedtek – és később bűnrészesnek minősítették őket.

4. Amikor a morál és az erkölcs ütközik

Ez gyakran a mindennapi életben történik.

Példa: a megbecsült, kedves szomszéd lop az üzletből

• Erkölcs (közösségi elvárás): „Nem lopunk. Jelenteni kellene.”

• Morál (belső meggyőződés): „Szegény ember, inkább segíteni kéne.”

A kettő között nincs könnyű döntés. Ez a helyzet világít rá:
az erkölcs nem mindig humánus, a morál nem mindig következetes.

5. Amikor az etikai kódex ütközik az erkölccsel

Ez különösen érdekes.

Példa: orvos, aki „nem fogad el hálapénzt”

• Etikai kódex: TILOS elfogadni.

• Társadalmi erkölcs (régi reflex): „Illik megköszönni, különben bunkó vagy.”

• Morál (belső meggyőződés): „Tisztességesebb nem elfogadni.”

A közösségi erkölcs itt régebbi, mint a kódex.
Az etika újabb szintet hoz létre, amely átalakítja az erkölcsöt.

A négy rendszer erőviszonya

A hierarchia ( A legszigorúbb elöl):

1. Jog – kényszeríthető

2. Etikai kódex – fegyelmi szankciók

3. Erkölcs – társadalmi nyomás

4. Morál – belső meggyőződés

A probléma:
egy embernek mind a négyet egyszerre kell összeegyeztetnie, miközben gyakran ellenkeznek.

Ezért olyan erős pszichológiai terhelés az olyan szakma, mint az orvos, pszichológus, ápoló, rendőr vagy pedagógus esetében.

Üdvözlettel,

Socio Guy